Csak nehogy valaki elmondja nekik, hogyan működnek a google célzott hirdetései.
Nem szokásom anyázni, főleg nem indulatból és nyilvánosan, de ma a Gizella Kávéház kiérdemelte ezt a kétes kegyet.
Először még néztem, milyen takaros kis hely, de a szőke személyzet elég hamar lerombolta ezt a képet. Kértem egy rántott gombát tartár nélkül, erre kihoztak egy levest (ez még kb. ok, lehet, hogy menüt csak egyben lehet kérni, bár nem mondták), aztán kihozták a gombát, persze tartárral. ‘nyátok. De mindegy, legyen, megkerülöm. Aztán fizetnék, nyújtom a szép kártyát, erre a szőke elkezd pofákat vágni, hogy hát előre kellene szólni (csókolom, ha ez ilyen fontos, szerintem meg előre meg kéne kérdezni!), aztán elvitte a kártyámat és vagy másfél perc múlva hozta vissza, nekem már csak a blokkot kellett aláírni. Na ez az, amit nem csinálunk! Nem visszük el a kártyát szem elől, sose hagyjátok! A kártyán lévő számokkal (nem csak a szép kártya, a bankkártya esetében is) elektronikusan már vásárolni is lehet, pin kód, minden nélkül. Én is balfasz voltam, hogy hagytam, most majd nézegethetem az egyenlegem, hogy dézsmálja-e még valaki rajtam kívül. A honlapjuk meg nem tudom, mennyire up-to-date, de ráadásul egy százassal többet számláztak nekem (890 helyett 990). Ide biztos nem megyek többet.
![;]](http://24.media.tumblr.com/8a6752e8214eba113386632e506091c4/tumblr_mj1kchUhFV1rt5mqxo1_500.png)
- […] Ki maga tulajdonképpen, he?
- Könyveket szoktam írni.
- Maga… könyveket… ír… ?
Egy lépést tett hátrafelé, és félig csodálkozva, félig pedig szánakozón nézett rám.
- Maga beteg, sir?
Amellett a homlokára mutatott, úgyhogy tisztán megérthettem, micsoda betegségre gondol.
- Semmi bajom - felelem.
- Nincs? Az ördög érti akkor magát, de én nem. Én lelövöm a bivalyt, mert élnem kell, de mi a csodának ír maga könyveket?
- Hogy elolvassák.
- Sir, ne vegye rossz néven, de ez a legnagyobb hülyeség, amit csak ki lehet találni. Aki könyvet akar olvasni, az írjon magának, azt minden gyerek beláthatja. Én sem lövök a más számára pecsenyét!
- Könyveket szoktam írni.
- Maga… könyveket… ír… ?
Egy lépést tett hátrafelé, és félig csodálkozva, félig pedig szánakozón nézett rám.
- Maga beteg, sir?
Amellett a homlokára mutatott, úgyhogy tisztán megérthettem, micsoda betegségre gondol.
- Semmi bajom - felelem.
- Nincs? Az ördög érti akkor magát, de én nem. Én lelövöm a bivalyt, mert élnem kell, de mi a csodának ír maga könyveket?
- Hogy elolvassák.
- Sir, ne vegye rossz néven, de ez a legnagyobb hülyeség, amit csak ki lehet találni. Aki könyvet akar olvasni, az írjon magának, azt minden gyerek beláthatja. Én sem lövök a más számára pecsenyét!
“
| — | Karl May: Sans-Ear |
A processz olyan lépések sorozata, mely során az inputból output keletkezik.
“
| — | Definíció egy munkahatékonyság-növelő tréningről (thx Rommel) |
na és fél nap Solymáron, most már egyszerre két unokaöccsel
csak az az egy dolog érdekelne, hogy mit szednek a gyerekek, hogy ennyi energia van bennük. erőnléti meg állóképességi edzésnek mindenesetre tökéletesek a felnőttek számára is:)
Unokatesóm (2 és 4 éves fiúk boldog édesanyja) elmélete szerint azért pörögnek ennyire, mert nincs bennük “jövőérzet”, szóval zúznak, amíg bírják szuflával, aztán mikor nem, akkor eldőlnek, mint a zsák. Nem gondolnak még arra, hogy tartalékolni kéne az energiát későbbre.
